EDUCONYELVSTUDIO BLOG
A kezdetek
Emlékszem az ELTÉ –n az angol szak nehéz volt, ott ültünk a folyosón, a vizsgák előtt- reszketve, mert akkor, ha valaki megbukott az egyetem végét jelentette.
Az 5. emeleten volt az Angol Tanszék és az írásbeli vizsga eredményeket akkor még a Hiredő táblára írták ki.
Mentünk fel a lépcsőn, szintén resztekve, síkideg 20 éves emberek, és mire felértünk, már valaki, aki lefelé jött, megmondta, hogy megbuktunk vagy átmentünk.
Az ötös osztályzat ritka volt. A négyes sem volt gyakori, csak a diplomata gyerekek tudtak angolul.
Egyszer nekem 1 pont kellett volna a ketteshez. Első év végén. Nem adták meg az 1 pontot.
Egy nyaram volt, hogy megtanuljak angolul. Magántanárom nem volt, de jártam tanfolyamra, egész nyáron, napi 6 órában és otthon azt csináltam ,hogy a magnó kazettáról , szó szerint megpróbáltam leírni a listeningeket.
Végül is hármassal, ősszel a pótvizsgán átmentem. Utána nyelvi nehézségeim nem voltak, csak sok szó, a sok szó, az új szavak, rengeteg új szó volt, ezután is.
14 évesen kezdtem el angolt tanulni, mert előtte az MRT Rádió és Televízió Gyermekkórusában énekeltem és hegedültem. De nem lettem hegedűművész, egy gimiben kezdtem el a nyelvtanulást. Jól ment, szerettem, gyorsan tanultam, az első év végén már én játszottam el a’ MY Fair Lady ’ – Eliza Doolittle szerepét.
Edit néni volt az első tanárom, kis alacsony teremtés volt, de tudott franciául, németül és oroszul is, az angol mellett, Edit néni a saját otthonában korrepetált minket. Gyönyörű lakása volt a Hősök terén.
Akkoriban 1 könyv volt, a tankönyv, és volt 1 kiegészítő könyv a detektíves Henriékkel, az egyiket a reggeli órákon, a másikat, a délutáni fakton tanultuk.
2,5 év után sikerült az angol középfokú nyelvvizsga a Rigó utcában, de a magnóból semmit nem értettem, viszont amit értettem, azt elmondtam, mert jó hallásom volt és vissza tudtam mondai a szavakat, bár azt nem mindig tudtam mit jelent.
A középfokú nyelvvizsgával felvettek az egyetemre, de volt külön felvételi, ott már anyanyelvi szinten kellett volna beszélni.
Sokat tanultam, állandóan tanultam, szótárfüzeteim elérik a mennyezetet, ha egymás tetejére rakom őket.
Szerettem tanulni, szerettem az angolt, nem volt teher, jól ment a kiejtés, nem kellett, csak tanulni és akkor minden ajtó megnyílt előttem.
Az Egyetem, utána az 1,5 év angliai tanulmányút, szerencsém volt, de erről majd egy másik cikkben írok.
Andrea Tanárnő
